Palota Röplabda Sport Club

1. nap

Már a nap elején kiderült, nem lesz egyszerű a tábor… A Déli pályaudvaron – miközben a Polski Fiat nagyságrendű taxiból próbáltuk kilapátolni a labdákat - feltűnt Tami. Aki, ha feltűnik, fel van tűnve. Kiderült, hogy a pályaudvar másik pontján rejtőzködni próbáló Gréti barátnőjével beszél éppen. Pontosabban vihog neki telefonon. Elmagyaráztuk és elmutogattuk neki, hogy menjen fel az érkezési pontra, tegye le a csomagját és jöjjenek vissza Grétivel, segítsenek felvinni a labdákat. Tami bólogatott, vigyorgott és eltűnt. Majd 5 perc múlva fel. Gréti nélkül. A csomagjával… Ekkor már sejtettük, hogy az idei tábor… olyan lesz, mint a korábbiak. Túlélő. Valahogy Tamit túlélő.

A vonatút szóra sem érdemes. Pikk (és rengeteg) pakk és Gárdony. Vándorcirkusz erőemeléssel a szállásig (Tami seprákat megszégyenítő elszántsággal cipelte az egyik kupac labdát, valójában már a Déli pályaudvartól), szobák elosztása viszonylag kevés közelharcot követően. Ebéd előtti mentális tréning, motivációs gondolatfoszlányok megosztása. A fiatalabb generáció igencsak kitett magáért, mindenki elégedetten csettintett a házi feladat esszék szerzői felolvasását követően, szórványos taps. Olykor kifejezetten hangos taps. A következő szezon bajnokságainak és a bajnokságokban szereplő játékoskeretek ismertetését követő kérdések közül Tami kérdéseit lehetett legkönnyebben megválaszolni. Hiszen… pont azokat mondtam el a kérdés feltevése előtt.

Ebéd a Sarki Rókában, a társaság jól fogyasztotta a gyümölcslevest és a húslevest tésztával vagy tészta nélkül, a sült csirkecomb rizi-bizivel is igencsak sikeresnek tűnt. Vagy csak éhesek voltunk. Ebéd után még egy kis röplabda elmélet a kicsiknek, majd megvárva egy aprócska zápor végét, indulás Agárdra a strandröplabda pályákra edzeni. 2,5 km futás és/vagy futás imitációt követően terület megközelítése… helyett… szájkarate a helyi szakadár (kinézetre mindenképpen) biztonsági szolgálattal annak tekintetében és vonatkozásában, hogy nem illegálisan kívánjuk használni a nedves tó partján lévő (ahol ismét döglött békák kuruttyolnak, mint tavaly) pályákat, hanem engedéllyel. Mely engedélyről azért az üzemeltetők elfelejtették tájékoztatni a strandon dolgozókat… De végül helyére került minden, habzó szájú új ismerősünk is megnyugodott. A lányok pedig birtokba vették a pályákat. Első edzés gyanánt kabaréba illő, leginkább homokvár építésre hajazó játékkal, de ez így volt jó. Mint ahogyan visszavánszorogni is jó volt a Sarokra a Rókáig. Gyros tál zabálása 2 pofára, majd továbbvánszorgás a szállásra. Zuhany, mobiltelefonok bűvölése. Majd… durmolás. Azon jóleső érzéssel, hogy az edzőtábor nem is vészes… Na, majd holnap eljönnek az igazság és a velejükig romlott edzők pillanatai…

2. nap

És igen, elérkezett a reggel… A legkisebbeknek kicsit korábban, lévén ők voltak az első reggeli készítésére kiszemelt áldozatok. Legkorábban pedig a páratlan edzőpárosnak. Leginkább azért, mert hajdani DJ Koaksz elhatározta, hogy 5.45-kor elmegy kocogni. Ébresztője jelezte is, hogy itt az ideje felkelni és beáldozni az alvást a sport szentélyén… Majd jelezte 5.50-kor… Majd 5.55-kor… Majd 6.00-kor, amikor is elhangzott az a mondat, amit én már az ébresztés beállításának pillanatában előző este tudtam: „Ló…art megyek én futni…” De addigra már megfogalmazódott bennem, mekkora szerencse, hogy hoztam kalapácsot kikacsolni az ébresztőt…

A reggeli összetevőinek beszerzése tekintetében és vonatkozásában indult a nap, míg a fekve futásban remeklő edzőtársam a kuktákat verte fel igaz álmukból. A kicsik ismét kitettek magukért, igencsak ízlésesen tálalták fel a betevő falatokat, gyümölcs és zöldség tálakkal, origamikkal színesítve az asztalokat. Meleg tea és a közeli pékségből frissen beszerzett szinte még meleg kenyér tette teljessé a lakomát. Majdnem teljessé… Hiszen az orr alá dinnyögést azért denevér alakú füleim meghallották: István elfelejtett sajtot venni. Kicsit korábban indultunk, mint terveztük. Vagy pontosabban, mint terveztem. A biztonság kedvéért előző délután megnéztem a szállásunktól 2 perc sétára lévő távolsági buszmegálló menetrendjét. És nagy szerencsémre. Kiderült ugyanis, hogy ezt a megállót nem érinti a Volánbusz 10.01-kor induló menetrendszerinti járata és ha innen akarunk eljutni Zichyújfalura, akkor 5.25-kor már itt kell állnunk. Vagy ráérünk jönni 13.45-re… Kis zavar az erőben, de végül felhívtam az ügyfélszolgálatot. Türelmesen… Nem bántam meg az erre elvesztegetett 15-20 percet, hiszen megismerhettem valamennyi ügyfélvárakoztató betétdalt, a Volánbusz történetét, szolgáltatásait, a járatok számát és hogy azok klimatizáltak, és bizony minden gépi hangon közölt információ morzsa mohó behabzsolása közben elégedetten csaptam a levegőbe az alábbi kifejezések váltakozó használata mellet: A manóba! A teremburáját! Vagy valami nagyon hasonló…

De vissza a napunkhoz. Kicsit korábbi indulás és kicsit hosszabb séta, és máris elértük a buszunkat Gárdony Vasútállomás megállóhelyen. Utazásunkat idén az Orrba Tours biztosítja. Extra szolgáltatásként megtekintettük, hogy a pénztárgépet hogyan használja nyerő automataként a sofőrünk. Sajnos nem nyert, mint ahogyan mi sem áfás számlát, de sebaj. Úton voltunk. A kéjutazással felérő kalandtúrát Tami sikongatása tette végképp szürreálissá. Minden bukkanónál azt visította, hogy „Hullámvasúúúúúúúút!” Az iskola tornacsarnoka Zichyújfalu nevezetessége. Tényleg. Nincs 1 éve, hogy hivatalosan átadták, hihetetlen a felszereltsége. Minden volt benne, mint a búcsúban. Sőt… Amikor szertár feltárult, mint Szezám, leesett az állunk, mint anno Ali Babának. Drágaköveknél sokkal értékesebb kincsre bukkantunk. Még becsomagolt röplabda hálóra és állványra… Gyors edzői konzílium. És az alaposan átgondolt(?) edzésterv azonnali sutba vágása. Maradunk a késő délutáni Orrba Tours járatig és tartunk teremedzést ebéd után is. És kihagyjuk a lehetőséget, hogy az agárdi strandon összeverekedjünk bárkivel, miután odafutottunk lelkesen a tűző napon.

A délelőtti edzés igencsak változatosra sikeredett. Foci. Megkülönböztetett mezes csapat – Bármilyen mezes csapat 3:1 (különösen Rebeka távoli bombagólja sikeredett látványosra). A mérkőzést követő büntetőrúgások során fordított eredmény született, elsősorban Baranyai Eszti parádés kapusteljesítményének köszönhetően. Bármerre ugrott, mértani pontossággal lőtték térden. Erősítés 2 csoportban, egészen az ebéd érkezéséig. Pörkölt tésztával és/vagy rizzsel, melyet az iskola aulájában számunkra előkészített asztalnál költöttünk el. Tényleg pazar vendéglátásban volt részünk. Majd ebéd után olyan látványban, melyet még sosem. És itt most nem Tamira gondolunk, aki talált egy színes szalagot és mivel kevés kell az ő boldogságához, azonnal szertorna gyakorlatba kezdett. Hanem arra, hogy ebéd után minden lány keresett valami nyugalmas pózt (stabil oldalfekvés) egy kényelmes helyen és elaludt. Ebéd után erősítéssel összekötött labdás gyakorlatok voltak terítéken. Ahogy haladtak előre a gyakorlatok, úgy lettek az érintések egyre pontosabbak. Első teremedzésnek nem volt rossz. Sőt… Az edzést lezáró makk + zöldfilkó és piros + tökfilkó csapatok közötti szervaverseny kifejezetten izgalmasra sikeredett. Azt csak azért szakítottuk félbe előbbiek 4:2-es vezetésénél, mert még meg kellett enni 10 kiló dinnyét a busz indulásáig. 8 kilót sikerült is. Bár megtehettük volna a hazautat szekérrel is, ismét az Orrba Tours szolgáltatásait vettük igénybe. Nagy örömünkre annak a végállomása tényleg a szálláshelyünktől 2 percnyi sétára volt, így hamar hazaértünk. Zuhanyozás után, de még vacsora előtt a 6-6 elleni játékban alkalmazott védekezési rendszerek rejtelmeiről kapott némi útmutatást a fiatalabb generáció, tanulságos tanmesékkel illusztrálva azt, hogy miért veszélyes a blokk mögött ejtést várni, mikor nincs blokk, csak nagy lendülettel érkező ütőjátékos (ugyanitt középen eltört, kicsit véres szemüveg olcsón eladó…). A gyomorkorgást figyelemre sem méltató edző előadásának Rebeka ellentmondást nem tűrő dorgálása vetett véget, miszerint: István! Éhes vagyok! S mivel az edzőtáborok örök érvényű törvénye, hogy Rebekával nem húzunk újat, ha éhes, meg végképp nem, elindultunk vacsorázni. Vagy Rókázni. A Sarokra. Rántott sajt és/vagy natúr csirkemell kukoricás rizsával. 2 pofára. Ahogy illik egy ilyen kemény nap végén. Csendes vásárlás a holnapi reggelihez, virsli lesz közkívánatra, egyhangú szavazást követően. Már csak a billentyűzet kopog csendben. Halk szuszogás mindenhol. Lassan én is elteszem magam holnapra (vagy inkább mára). Meg a párnám alá a kalapácsot. Titkon remélve, hogy edzőtársam nem 5.00-kor nem indul el futni…

3. nap

Újabb reggel… Kicsit kínkeserves ébredés, de legalább már nem abban az időpontban, amikor Peti edzőbá nem indult el nem futni. Mindössze a reggelihez a friss péksüteményt kellett beszerezni, hiszen a virslifőzés alapanyagai már a hűtőben pihentek sorsukra várva. Csenge – Blanka – Rebeka hármasfogat rutinos reggeli készítőként látta el feladatát, felkészültségüket mi sem példázza jobban, mint hogy az első adandó alkalommal azonnal lecsaptak a virsli főzés lehetőségére, meghagyva másoknak a rántottát és a bundás kenyeret. Az ólmos tagok és izomláz miatt csendesebb reggeli után irány Zichyújfalu, természetesen az Orrba Tours jóvoltából. Kellemes út abban a tudatban, hogy ide is elért az infláció. Valami érthetetlen oknál fogva mintegy 300 Ft-al drágább lett a buszjegy mára virradóra 17 diák és 2 felnőtt részére, mint 1 nappal korábban… Reménykedjünk, hogy csütörtökön majd ismét a keddi nyerőgépes barátunk vezeti majd a buszt.

A tornaterem birtokba vétele laza 10 perces mezítlábas kocogással indult, miközben az edzőpáros megépítette a minden idők egyik kalandparkját. Volt itt lehetőség kúszásra, mászásra, ugrándozásra, futásra, bukfencezésre, szökdécselésre minden formában. A dobbantó – svédszekrény – szőnyeg akadálysor legalább annyire népszerű volt, mint a 2 hátra bukfencet követő egyensúlyozás a felfordított padon… 2x5 kör… Maga a Kánaán. Minden edző álma. Mármint, hogy lássa a játékosokat az életükért küzdeni. És Ők küzdöttek is becsülettel és elszántan. Mindenki végigcsinálta, le a kalappal a Lányok előtt! Klau szinte repült a svédszekrény felett, és az edzőtábor kihívásaival először találkozó kicsik, Bodza, Lili, Leila, Barbi, Réka és Kata egyaránt leküzdöttek minden akadályt. De sorolhatnánk bárkit. Kitartásuk, elszántságuk több mint biztató az utánpótlás csapataink jövőjét illetően. Ebéd előtt kis játék, előkerült a röplabda is. Az ebédünk kicsit zaklatottra sikerült, a bolognai tészta időben megérkezett, de a gluténérzékeny játékosaink rizses változata valahol lemaradt. Majd megjött később, de a vödör limonádét hiába vártuk és reméltük (a hiányt orvosoltuk azért ásványvíz beszerzéssel). A kellemetlen közjáték a jókedvet nem vetette vissza. Ráadásul magamba szívhattam nem kevés tudást az ombre haj, illetve a „Hogyan lehet vagy nem a leginkább 2D-ben megjelenő ábrázattal rendelkező kutyafajták esetében a térbeli megjelenést elősegíteni?” témakörökben. Még vacsoránál is ezt emésztettem. Az egyetemi előadások és ebéd után csendespihenő. Leginkább az edzőpáros használta ki a lehetőséget a szőnyegen fekvésre belülről történő szemhéj nézéssel fűszerezve. Majd elindult a délutáni menet, a röplabdával a főszerepben. Kicsi erősítés után elsősorban a technika csiszolása került előtérbe, az edzés végén pedig kihasználva a háló adta lehetőséget ütöttünk is keveset. Kellemes edzés, kellemes fáradtság. Séta a 2 percre lévő buszmegállóba, a sofőr rövid győzködése, hogy bár nem szokott, most azért jó lenne, ha elvinné a buszt a menetrend szerinti végállomásig. Vagyis a szállásig. Szerencsénkre nem kellett hosszan győzködni, vagy csak belátta simán, hogy előbb szabadul, ha enged.

Az este nyugodtan telt, a hamburger + sült krumpli kombó nagyon népszerűnek bizonyult. Jólakottan vissza a szállásra, útba ejtve a SPAR intézményét divatfotózás és a reggeli tojásrántotta alapanyagok beszerzése céljából. Az este szokatlanul csendes. Lehet, hogy mégis jók voltak valamire az edzések és elfáradtak? Vagy… jobb, ha nem is tudunk róla, mit csinálnak?

4. nap

A 4. nap krónikája kicsit megkésve, lévén a krónikást beszámoló közben elnyelte a mocsár és a sötétség.

A reggel szinte már rutinszerűen zajlott. A reggeli rántotta készítése flottul működött. Látszott, hogy Klau és Kata otthonosan mozognak a konyhában és Zara és Florina is megmutatta, a vérükben van konyhatündér képességeit. A rántottából még a tábort meglátogató szakosztály vezetőnek, Beának is jócskán jutott. Reggeli után irány az Orrba Tours csatlakozási pont. Természetesen vadiúj sofőrrel, de a szokásos flipperezéssel a jegyautomatával. Ezúttal nyertünk, hiszen az olcsóbb tarifával utaztunk. Innentől én nem kerestem logikát a jegyek árában. Zökkenő, de nem bukkanómentes út Zichyújfaluba. Sima liba. A délelőtti edzésen labda nélküli erősítés volt terítéken, 2 csoportban dolgoztak a lányok. Most jó volt tökfilkónak lenni, ő válaszhatott, hogy a piros, vagy a makk csapatot erősíti, vagy gyengíti. Egyik helyen a svédszekrényes + létrás kombó a lábakat, a másikon 4 állomáson kar – has – hát erősítő feladatsorok időre, tabata tréning. Az gyorsan kiderült, hogy a svédszekrény félelmet ébreszt sokakban, amit le kell küzdeni, de ha a félelem legyűrése megtörtént, akkor szárnyakat kapnak a lányok. A legalacsonyabb akadály 2 egységből állt, ezzel mindenki megbirkózott. de a csapat jelentős részének emelni kellett a még a tétet, hogy kihívás legyen. 3 egység… Összesen 2x6x6 szökkenés helyből 80 cm magas akadály tetejére… Igazi bátorságpróba volt. Az erősítő edzés végén előkerült a 4. egység is… Csak úgy az íze kedvéért a legmerészebbeknek. Rebeka megugrotta ezt az akadályt is, páran még próbálkoztak, mígnem az artistaképző bemutatónak Baranyai Eszti mutatványa vetett véget, aki a lehető legrosszabb ütemben elugorva thai harcosokat megszégyenítve tesztelte a sípcsontja keménységét… Majd kis idő múlva az iskola konyhájáról kapott mirelit zöldbabbal borított lábakkal jelezte, hogy nyugalom, ha majd tyúkot ütünk délután, addigra már jól lesz. És jól is lett.

Ebéd brassói, jó étvággyal fogyasztottuk. Kis csendespihenő, leginkább kártyázással. A tornaterem úgy nézett ki, mint egy játékbarlang. Azért az látszott, hogy az első 1-2 nap után a fizikum kezd helyreállni, már nem dőltek úgy ki a csajok, mint az első napon. Az edzők annál inkább. A délutáni edzés előtt volt hangulat a tetőfokon, leginkább össznépi kacsa-tánc és nád a házam teteje, teteje. Majd labdás edzés. Sok szervával, a végén némi kaotikus játék szerű forgataggal. Majd rendet raktunk magunk után, hogy olyan képet fessünk, mintha olyan csapat lennénk, akiket máskor is be lehet engedni ebbe a terembe… És iszkiri a buszhoz. A szerdai sofőr már széles mosollyal köszöntött minket, mintegy jó ismerősként. Hangulatos buszút, a hangos énekszó ritmusára már a sofőr is vigyorogva rázta a fejét és hálából közvetlenül a szállás előtt tette ki a csapatot. Vastapssal köszöntük meg a gesztus. Zuhany és irány a Sarki Róka. Rizseshús, majd a vendéglátóink gesztusa, ajándék mákos guba és/vagy kakaós palacsinta. A vacsora közbeni műsort Zara szolgáltatta műanyag poharas attrakciójával. Hazafelé még gyors vásárlás a másnapi bundás kenyérhez, majd hazatérés a szállásra. Kártya, zene, és természetesen a mobil telefonok bűvölése

Gondoltam, megírom a beszámolót. De az étkezőbe beszabadultak a kicsik, akik példaképüknek, Klaunak akartak ajándékot csinálni gyümölcsből. Természetesen az alapanyagot elsőre megették. A következő adag barackból és almából azért már elkészült az ajándék, átadták, majd… beásták magukat a beszámolóíró törzshelyemre, az étkezőbe. S tették ezt olyan üvöltözéssel, melyet épeszű ember nem bír elviselni. Sőt. Én sem. Mivel nem lehetett csendre inteni őket (feltehetően dolgozhattak volna jobban is az edzésen, akkor nem maradt volna ilyen sok energia…), feladtam és kimenekültem az idősebbek játékbarlangjába. Bekapcsolódtam egy csoportos kártyajátékba, amiben nem létezik középút. Valaki vagy király, vagy alja mocsár. A játék során kiderült, minél többen játszuk a játékot, annál kiszámíthatatlanabb lesz és bizony, akik nem szokták meg, hogy az eltervezett taktikájukba valaki más mindig belerondít, azok lelke ezt nehezen viseli. Én szép lassan egyre mélyebbre süllyedtem és a végén elégedetten konstatáltam, hogy bár jó játékot tanultam, végül teljesen elnyert a mocsár.

A királyok és a többi mocsárlény aludni tértek, én gondoltam, befejezem a beszámolót. Amikor… varázsszóra teljes sötétség vett körül. Nemcsak engem, hanem a teljes szállást. A hangokból kiderült, hogy a baj forrását a kicsik szobájában kell keresni. Mindannyian megszeppenve pislogtak a sötétben. Egyikük (akit, mint Voldemort-ot, nem nevezek nevén) még számára is megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egy fa seprűnyéllel megütötte a régi antik csillárt, de mivel a Sötét Nagyúr egyik legjobb tanítványa lehetett, vagy maga Sátánka, olyan sikeresen csinált rövidzárlatot a teljes objektumban, hogy az elektromos főkapcsolót is leverte. Alapos fejmosást követően mobil telefon fényénél végignézni a kapcsolószekrényeket, felkapcsolni a levert biztosíték kapcsolókat… igencsak jó szórakozás. És őszintén, nem igazán erre vágyott az edzőpáros a nap végén. Háttérzajként Blanka zokogásával, hogy lesz feltöltve a mobiltelefon, áram nélkül. Majd lőn áram és lőn világosság… De valahogy a remek nap varázsa kicsit elillant. De a kedélyek megnyugodtak, a könnyek többnyire felszáradtak és a csapat nyugovóra tért. Végre.

5. nap

Elérkezett az edzőtábor utolsó napja. A bundáskenyeres csapat gyorsan munkába állt. Baranyai Eszti rutinos konyhatündér volt és Noémi is villámgyorsan belerázódott a folyamatba (azért majd a csuklót kell lazatani idén edzéseken, látván a tojások felverése közben mutatott mozdulatsort…). Balogh Eszti és Gréti is tüsténkedett szorgosan. Tami… nos Tami leginkább szóval tartott mindet, így elküldtük olajért a boltba. Útközben életet mentett elmondása szerint, ezt nem ecsetelném részletesen, lévén 8 perc leforgása alatt mintegy tucatszor hallottam. A reggelit jóízűen, ám kissé csendben fogyasztotta a társaság, feltehetően még érződött a hangulaton az előző esti elektromos közjáték.

Reggeli után gyors pakolás, mindenki megpróbálta összerendezni a csomagjait, hogy a strandról visszatérve gyorsan útnak eredhessünk a vasútállomásra. A csapat elindult, én még hátra maradtam, hogy némi elemózsiát szerezzek be a tavalyi emléke alapján, amikor is a csapatot az éhhalál fenyegette már, mikorra odaért az ebéd a strandra. Idén későbbi ebédet terveztünk a Sarki Rókában elfogyasztva, ezért még inkább indokolt volt némi tízórai összekészítése.

Edzésprogram: Laza futás az agárdi strandra, bemelegítés, majd strandröplabda bajnokság. Az edzőtábor alatt összeszedett sérülések miatt 1-2 játékos hosszabb, rövidebb időre pihent. A párok kialakultak gyorsan. Rebeka – Blanka, Gréti - Tami, Zara - Csenge, Baranyai Eszti - Noémi összeálltak. A kicsik közül a Bodza – Lili – Leila hármas is egymásra talált gyorsan. Sorsolás kicsi ágacskákkal, majd kiderült ki húzta a rövidebbet. Így lett teljes a mezőny. Klau – Peti páros mellett összeáll az utolsó hármas is. Jómagam mellé Barbi, és az Elektromos Művek reklámarca került.

Az elején mintha parázson jártunk volna, a homok átforrósodott. Én akkor sírtam el először magam, amikor ez első mérkőzésünket követően a forró homokról menekülve beleugrottam a papucsomba. Igen, abba a papucsba, amit nem fordítottam a talpára a meccs előtt a tűző napon… Az érzést és a sercegő hangot nem ecsetelném. Ahogy haladt előre az idő, úgy lettek egyre jobbak a meccsek, egyre hosszabb labdamenetekkel tarkítva. Meccsek közben kis uzsonna, maradék bundáskenyér, meglepetésként kakaós és/vagy sima kalács, Rebeka is kapott számára fogyasztható szendvicset. Játék 14.30-ig, majd séta a Sarki Rókába. Rántott szelet hasábburgonyával és természetesen Rebekának natúr csirkemell rizzsel. És jó pár kancsó hideg limonádé. Ekkor látszott már, hogy az eredtileg tervezett 17.02-es vonat inkább álomvilág, mint realitás. És döntöttünk. A következő vonattal megyünk vissza Budapestre.

A történet végét már mindenki ismeri, hiszen összeszedtétek a gyermekeiteket többnyire sértetlenül a Déliben. A nagyobbak közül páran tömegközlekedés mellett döntöttek és útnak indultak. Mindenki be tudott zsúfolódni kocsikba, szerencsénkre az edzők és a labdák is. Köszönjük mindenki segítségét, akik megkönnyítették a tábor végét.

Epilógus

Jó kis tábor volt, sokat és nagyon jól dolgoztak a lányok. Épült a csapat minden korosztályban, csak… hiányoztak azok, akik korábban mindig velünk voltak. Az idősebbek. Igen, nagyon hiányoztak. Nemcsak nekem, főképpen a többieknek. Mert az edzőtábor az, amiből minden szezonkezdetnél erőt merítettünk, lendületet vehettünk. Jó kis tábor volt. Rengeteg tapasztalattal. És reményeink szerint megtalálva egy olyan helyet Zichyújfalu tornacsarnokában, ahová akár évről-évre vissza tudunk majd térni 1-1 hétre augusztusban. Köszönjük mindenki munkáját!

Vissza